|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 38 találat | lapozás: 1-30 | 31-38 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Zöld Péter 1990. január 14.Az RMDSZ jan. 13-án országos küldött-tanácskozást tartott Marosvásárhelyen, melyről jan. 14-én közleményben számoltak be. A tanácskozás elnökségében helyet foglalt Domokos Géza, Pálfalvi Attila oktatási miniszterhelyettes, Sütő András, Markó Béla, Tőkés László, Demény Lajos, Toró Tibor, Kántor Lajos, Sylvester Lajos, Ferenczes István, Lányi Szabolcs és Horváth Andor. Domokos Géza ismertette a Szövetség munkáját. A napirenden a Szándéknyilatkozat megvitatása állt, amelyet végül több módosítással fogadtak el. Felszólalt Tőkés László, Pálfalvi Attila, Kántor Lajos, Kincses Előd, Fülöp Dénes, Léstyán Ferenc, Lohinszky Loránt, Jakabffy Attila, Csávossy György, Kikelly Pál, Varga Gábor, Fodor Pál, Garda Dezső, Román János, Sikló Dezső, Katona Ádám, Muzsnay Árpád, Mazalik Alfréd, Sipos Gábor, Madaras Lázár, Ferenczes István, Sikli László, Soós József, Szabó Barna, Leopold László, Káli Király István, Bartha Sámuel, Csíky Boldizsár, Sylvester Lajos, Toró Tibor, Demény Lajos, Lányi Szabolcs, Zöld Péter, Markó Béla és Sütő András. Pálfalvi Attila oktatási miniszterhelyettes tájékoztatást adott az oktatási intézmények újraindításáról, beleértve a Bolyai Tudományegyetem ősztől való újraindítását is. /A Romániai Magyar Demokrata Szövetség Ideiglenes Intéző Bizottságának 1990. január 14-i közleménye. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./ A tanácskozáson megjelentek a moldvai csángók képviselői is. /Szabadság (Kolozsvár), jan. 16./1990. február 25.Febr. 24-25-én Sepsiszentgyörgyön tartották meg az RMDSZ harmadik küldöttértekezletét. Megválasztották az RMDSZ Országos Ideiglenes Bizottságát. Tiszteletbeli elnök: Tőkés László, elnök: Domokos Géza, az elnökség 11 tagú. /Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./ Az elnökség tagjai: Domokos Géza elnök, alelnökök: Balázs Sándor /Kolozsvár/, Borbély Zsolt Attila /MISZSZ - Temesvár/, Folticska Ferenc /Bukarest/, Formanek Ferenc /Szatmár/, Verestóy Attila /Bukarest/, tagok: Antal István /Székelyudvarhely/, Béres András /Marosvásárhely/, Nagy Béla /Nagyvárad/, Sylvester Lajos /Sepsiszentgyörgy/, Zólya László /Csíkszereda/. A bukaresti titkárság: Bitay Ödön, Ágoston Hugó, Czédly József. /Szabadság (Kolozsvár), márc. 1./ Intéző bizottsági tagok: Bodó Barna /Temesvár/, Csávossy György /Fehér megye/, Hosszú Zoltán /Arad/, Jakab Elek /Szeben megye/, Lányi Szabolcs /Bukarest/, Madaras Lázár /Brassó/, Szilágyi Zsolt /MISZSZ-Nagyvárad/, Takács Csaba /Hunyad m./, Vida Gyula /Szilágy m./, Zonda Attila /Máramaros m./, Zöld Péter /Moldva/. /Háromszék (Sepsiszentgyörgy), febr. 27./ A febr. 24-25-én Sepsiszentgyörgyön tartott küldöttértekezletről folytatásokban beszámolt a Romániai Magyar Szó. Sylvester Lajos, az RMDSZ Kovászna megyei elnöke nyitotta meg az értekezletet. Domokos Géza elnök az egység megőrzésének fontosságára tért ki. Az RMDSZ-nek közel 600 ezer beiratkozott tagja van. Romániában erősödnek az egypártszerű reflexek. Aggasztóak a rendkívüli módon aktivizálódó sovén és nacionalista tendenciák, amelyek nyomást gyakorolnak a hatalomra, hogy levegye a napirendről a kisebbségi jogok visszaállítását. Ne legyenek illúzióink, hangsúlyozta Domokos Géza, a nacionalista román politika hamar éreztette befolyását a kormányban, a politikai pártok egy részénél, a Nemzeti Szövetség Ideiglenes Tanácsában, a minisztériumokban, a diplomáciában, sőt a külföldi sajtó egy részénél is. Katona Ádám /székelyudvarhelyi RMDSZ/: szervezetük a régi Udvarhelyszéket fogja át. Programjukban szerepel az önálló Udvarhely megye, a bányakatonáskodás megszüntetése stb. Taglétszámuk vidéken 52 763, városban 22 325. Aktiválják a gazdaköröket. Garda Dezső /Gyergyó és vidéke/: az iskolaügyben tettek a legtöbbet, érződik a román kollégák ellenállása. Aláírást gyűjtöttek a Bolyai és a marosvásárhelyi egyetem érdekében, a Bolyai Farkas Líceum ügyében. A szervezet 20 ezer tagot számlál. Csávossy György /Fehér megye/: 10 ezer körüli a taglétszámuk. Sikerült a Bethlen Gábor Kollégiumban /Nagyenyed/ leválasztani a román osztályokat. Szeretnél bevezetni a kántortanító-képzést és talpra állítani a csombodi magyar nyelvű kertészeti oktatást. Takács Csaba /Hunyad megye/: taglétszámuk nem haladja meg az 5000-ret. Sikerült székházat szerezni, önálló magyar óvoda indult Déván. Megoldásra vár az iskolaügy. Megindult a Hunyad Megyei Hírlap Déván. Balázs Sándor /Kolozs megye/:50 ezres az RMDSZ-taglétszám a megyében, súlyosak a Vatra Romaneasca támadásai. A dialógus érdekében létrehozták a Puntea című lapot. Sikerült visszaállítani az önálló volt piarista gimnáziumot. Megalakult az egyetem érdekében a Bolyai-bizottság. Célszerű lenne a magyar egyetemet támogató százezer aláírást eljuttatni az ENSZ-hez, egyben könyvet kellene kiadni az egyetem történetéről. Pillich László /Kolozsvár/ javasolta: induljon a kolozsvári magyar újságíróközösség szerkesztésében önálló RMDSZ-lap. Sylvester Lajos /Háromszék megye/: taglétszámuk 55 ezer. A hagyományos magyar iskolák visszaállítása ősszel lesz. Mellettük működik a szórványbizottság, elkezdték a kapcsolatfelvételt a csángókkal. Káli Király István /Maros megye/: taglétszámuk százezren felüli. Jelenleg a feszült helyzet központja Marosvásárhelyen van. Megalakult a magyar orvosok és a magyar egyetemisták országos szövetsége. Kiadják román nyelven a Dialog című lapot. Tőkés László elnökké választását javasolta. András György /Marosvásárhely/ a teljes vallásszabadságot, a sajtó- és tévéhálózat megszervezését, a csángók problémájának megoldását és az RMDSZ Erdély-központúságát szorgalmazta. Leopold Lászó /nagybányai RMDSZ/: a vidéken összesen 15 ezer tagjuk van. Újraindult a megszűnt líceumi magyar osztály. Zonda Attila /Máramarossziget/ mintegy 6 ezer fős a taglétszámuk a két városban s a kilenc községben. 1848-as emlékmű visszaállításán dolgoznak. Újjáéledt a vegyeskórus. 2500 kötetes könyvtárat hoztak létre. Megindították a Máramarosszigeti Naplót. Bura László, a Kölcsey Ferenc Líceum /Szatmárnémeti/ igazgatója /Szatmár megye/ 50 ezer tagról adott hírt. Elkezdték a dialógust az Impreuna-Együtt című kétnyelvű lap kiadásával. A Kölcsey Líceumban az eddigi 8 helyett 33 magyar osztály működik. Jakab Elek /Szeben megye/: taglétszámuk 3500 körül mozog, központjuk Medgyesen van. Medgyesen I-VIII. osztályos iskolát biztosítottak. Vida Gyula /Szilágy megye/: 20 ezer fős a taglétszámuk. Figyelni kell a gazdasági életre, a magyarokat sorra kiszorítják a vezető állásokból. László László a Szilágy megyei oktatásról: Szilágysomlyón és Sarmaságon megtörtént az átszervezés. Jellemző Selymesilosva esete: ebben a magyar községben magyar gyermek magyar tanároktól voltak kénytelenek huszonöt éven át minden tantárgyat románul tanulni. Éltes Imre /Csíkszereda/, a Romániai Magyar Kisgazdapárt elnöke: a párt febr. 22-én jött létre két hasonló párt egyesülésével. Az RMDSZ kollektív tagjai akarnak lenni. A teremben először hevesen elutasították, hogy Kocsis Sándor, a Független Magyar Párt képviselője kapjon szót, végül mégis beszélt, de nem volt meggyőző. Bejelentette, hogy Vincze Jánost megfosztották elnöki funkciójától. Csutak István, a MISZSZ /Magyar Ifjúsági Szervezetek Szövetsége/ képviselője helyesli a politikai sokszínűséget. Nem tartják elég határozottnak az RMDSZ fellépését. Ezután bizottságokban folytatódott a vita. Az újságíró, Cseke Gábor a legnépesebb, a programszövegező bizottság munkáját kísérte nyomon. Rengeteg felszólalás volt, indulatos és hosszú vita. Febr. 25-én reggel Verestóy Attila /Bukarest/ volt az első felszólaló. Sokan hallani sem akarnak a Független Magyar Pártról /FMP/, pedig szükség van arra, hogy ne maradjunk egyedül a politikai küzdőtéren, jelentette ki Verestóy. Kincses Előd /Marosvásárhely/ szerint el kell gondolkodni azon, miért tudta az FMP a kritikus pillanatban a hangját hallatni. Az RMDSZ párttá válhatna. Lányi Szabolcs /Bukarest/ szerint FMP-t el kell fogadni realitásnak. Tőkés László bejelentette a jan. 24-én megalakult Magyar Keresztény Egyházak Szövetsége csatlakozását az RMDSZ-hez. Markó Béla /Marosvásárhely/ az ideiglenes vezetőséget jelölő bizottság megbízásából javasolta: a küldöttközgyűlés válassza meg az RMDSZ tiszteletbeli elnökévé Tőkés Lászlót. A javaslatra felcsattant a taps a teremben. Erőss Péter /Háromszék/ kérte az Amerikába készülő Tőkés Lászlót, hogy ne feledkezzen meg útja során a csángók nehéz helyzetéről. Tőkés László ezt megígérte. Demény Lajos /Bukarest/ elégedetlen: még mindig nincs állandó kapcsolat Bukarest, Marosvásárhely és Kolozsvár között. Nyilatkozatban ki kell mondani, hogy az RMDSZ az önrendelkezés alapján áll. Erdélyben hivatalosnak kellene lennie a magyar nyelvnek. Össze kell állítani a nemzetiségi törvény tervezetét. Domokos Géza figyelmeztetett: túl sok idő ment el pártkérdésekre. Szép a helyi autonómia, de ha bekerül a programba, akkor az egész alkotóelemeire hull szét. Végül megszavazták a vezetőség személyi összetételét. /Cseke Gábor: Ágyúöntők unokái. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), márc. 1.- /6 folytatásban/ márc. 8./1990. február 27.A kongresszust előkészítő bizottság határozata szerint Nagyváradon, ápr. 7-8-án tartják meg az RMDSZ kongresszusát. A kongresszuson küldöttek vesznek részt /minden 2000 tag után egy küldött/, továbbá a nemzetiségi létet meghatározó személyiségek, meghívják a vajdasági, kárpátaljai, szlovákiai magyarság képviselőit is. Elhatározták egy erdélyi központú sajtó- és propagandairoda felállítását Kolozsváron. Az RMDSZ Ideiglenes Intézőbizottságának tagjai /megválasztotta őket az RMDSZ sepsiszentgyörgyi, febr. 24-25-i küldöttgyűlése/ a következők. Tiszteletbeli elnök: Tőkés László /Temesvár/. Elnökség: Domokos Géza /Bukarest/ elnök, Balázs Sándor /Kolozsvár/ alelnök, Borbély Zsolt Attila /MISZSZ ? Temesvár/ alelnök, Folticska Ferenc /Szatmárnémeti/ alelnök, Formanek Ferenc /Szatmárnémeti/ alelnök, Verestóy Attila /Bukarest/ alelnök, Antal István /Székelyudvarhely/, Béres András /Marosvásárhely/, Nagy Béla /Nagyvárad/, Sylvester Lajos /Sepsiszentgyörgy/, Zólya László /Csíkszereda/. Intéző bizottsági tagok: Bodó Barna /Temesvár/, Csávossy György /Fehér/, Hosszú Zoltán /Arad/, Jakab Elek /Szeben/, Lányi Szabolcs /Bukarest/, Madaras Lázár /Brassó/, Szilágyi Zoltán /Beszterce/, Szilágyi Zsolt /MISZSZ ? Nagyvárad/, Takács Csaba /Hunyad/, Vida Gyula /Szilágy/, Zonda Attila /Máramaros/, Zöld Péter /Moldva/. Titkárság: Ágoston Hugo /Bukarest/, Bitay Ödön /Bukarest/, Czédly József /Bukarest/. /RMDSZ-dokumentumok. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 27./1990. március 23.Márc. 11-én tartották a csángók harmadik találkozójukat Sepsiszentgyörgyön. Eljöttek többen a csángó falvakból, a Sepsiszentgyörgyre, Csíkszeredába, Brassóba elköltözött csángómagyarok és a segíteni akarók. László Imre Csíkszeredában élő ügyvéd azért jött, hogy jogi tudását felajánlja a csángóknak. Azt szeretnék elérni, hogy imádkozhassanak, tanulhassanak anyanyelvükön. Elhangzott Lakatos Demeter csángó költő neve is, Jelen volt Demse Márton, aki csángó tárgyú írásait visszakapta a szekuritatétól. A találkozón többen felszólaltak, köztük Kallós Zoltán, Zöld Péter, Erőss Péter /Sepsiszentgyörgy/, ifj. Erős Péter /Pusztina/, Bartos János /Klézse/, Pozsony Ferenc /Kézdivásárhely/, Duma János /Diószén/, Nistor Tinca /Pusztina/, Farkas János /Klézse/, Istók György /Klézse/. A találkozón a Klézséről származó, Kézdivásárhelyen élő Bordás Valerica énekelt. /Egyed Emese: Mert nektek van más mámátok. = Helikon (Kolozsvár), márc. 23./1992. február 25.Zöld Péter harmincéves moldvai csángó fiatalember a hatalomváltás óta tevékenykedik népcsoportjának a magyarságba való visszaemeltetése érdekében. A jelenlegi pesti diák elmondta, hogy 1990 tavaszán ismerte meg Domokos Pál Pétert. Szeretettel fogadta, mint minden csángót. Péter bácsi minden emberre visszaemlékezett, ahol csak járt. Őt is falujabeliekről kérdezgette, ez és ez mit csinál? /Joó István: Lesz művének folytatója. = Új Magyarország, febr. 25./1992. május folyamánSzőcs János arról írt, hogy mikor kezdték csángóknak hívni a moldvai magyarokat. Zöld Péter, aki a madéfalvi vérengzést követően menekült Moldvába, egy 1781-ben keltezett írásában mondta róluk, hogy csángó-magyaroknak hívják őket. Szőcs János idézett egy 1838-ban Bákóban íródott magyar nyelvű folyamodványt, segítségkérést, melyet a moldvai "Bákó Vármegyebeli Magyarok" írtak, Vándodfalva bírájának. /Szőcs János: A moldvai csángó magyarokról. "Mi, Bákó vármegyebeli magyarok". = Székely Útkereső (Székelyudvarhely), 1-2-3. sz.1999. szeptember 27.Szept. 26-án tartotta választmányi ülését Bákóban a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége. A tanácskozáson meghívottként részt vett Sebesi Karen Attila, az RMDSZ Ügyvezető Elnökségének művelődési alelnöke és Bartunek István, a szövetségi elnök személyi titkára. A választmány tagjai, többek között, jóváhagyták az augusztus 29-én tartott közgyűlés jegyzőkönyvét, Csicsó Antal elnök ismertette a csángómagyar szövetség időszerű szervezési kérdéseit. A megbeszélés során különös hangsúlyt kapott a klézsei és a pusztinai csángóház létrehozása. Ugyanakkor a választmány megbízottat nevezett ki, Zöld Péter tanár személyében, aki a különböző erdélyi településeken tanuló csángó gyerekek iskoláit fogja rendszeresen felkeresni, állandó kapcsolatot tart azokkal. /RMDSZ Tájékoztató (Bukarest), szept. 27. - 1566. szám/2001. december 27.Nagy ellenállásba ütközik Romániában az anyanyelvoktatás bevezetése a moldvai csángó közösségekben. Másfél százados tudatos elnemzetlenítő praktikák eredménye került veszélybe. Az Európa Tanács ajánlása mentőövet kínál egy sokat szenvedett népcsoport megóvásához. A régi magyar utazók, menekültek, Zöld Péter, Gegő Elek és Jerney János a 18. században és a 19. század első felében felhívták a figyelmet a magyar nép egy veszélyeztetett csoportjának az elszigeteltségben élő tömegeire. 1869-ben a Szent László Társulat megbízásából három lelkipásztor, Veszely, Imets és Kovács járták végig a romániai katolikus vidékeket. Útinaplójukban már akkor beszámoltak ama erőszakos elnemzetlenítő politikáról, ami az 1980-as évekre oly jellemző terrorrá fejlődött később. Vallástanórákat is csak kizárólag román nyelven engedélyeztek. Imets szerint ez azt a célt szolgálta, hogy a gyűlölt magyar népet ne művelhesse senki, s a mesterileg megőrzött tudatlanság homályában annál könnyebben elbánhassanak vele. Az 1970-es 80-as években megtiltották nemcsak a külföldi, hanem még az erdélyi magyarokkal való kapcsolatok ápolását is. Csángóföldet zárt területté nyilvánították, teljesen elszigetelve a külvilágtól. A kis nyelvszigetek, nyelvtöredékek fennmaradása csak a magyar nemzeti propaganda és kulturális misszió engedélyezése mellett elképzelhető. Ezt próbálták mindenáron meggátolni a múlt, és próbálják a jelen Romániájában. /Gazda László: Nyelvsorvasztó, megfélemlítő intézkedések tradíciója Moldvában. = Erdélyi Napló (Nagyvárad), dec. 27./2002. március 27.A Moldvai Magyarság februári számában található, többek között: Nyílt levél a bukaresti nunciushoz; Általános európai ügy a csángóké; Klézse (Halász Péter falutörténeti írása); Életemben nem volt büntetésem, csak szabadszájú voltam a nincstelenség miatt... (Oláh-Gál Elvira riportja az Agache-perben elítélt Reiner Antallal); Klézse belterületi helynevei; Szent László fája Klézsén; Zöld Péter Batthyány Ignác püspökhöz írt jelentése; A nyomorúság útjai (Ferencz Imre mementója). /Moldvai Magyarság/február. = Szabadság (Kolozsvár), márc. 27./2002. április 14.A Bukarestben megjelenő Viata Cultelor című egyházi lap március 7-i száma szerint, Klézse falu lakosai jó kétszáz éve gúnyból kapták a csángó nevet. A lap hivatkozott Zöld Péter székely pap Batthyány Ignác erdélyi püspöknek 1780-ban írt levelére, mely szerint a csángók a románokéhoz hasonló viseletben járnak. Augustin Pascaru, a 2000 klézsei katolikus lelkipásztora a Formula AS-nak márciusban adott interjújában felpanaszolta, hogy a faluból húszan beiratkoztak a Csángómagyarok Egyesületébe, az egyik házban valamiféle magyar iskolát nyitottak, néhány hónapja Magyarországról ösztöndíjakat folyósítanak. Céljuk magyar tannyelvű osztályokat kérni. Budapestről teherautók érkeznek segélyadományokkal, a falubelieknek ingyenes magyarországi utazásokat ajánlanak, pénzt adnak nekik, ígéretekkel kecsegtetik őket. Újságban, televízióban a románok által elnyomott nemzeti kisebbségként tüntetik fel a klézseieket. ?A valóság más ? állította Augustin Pascaru lelkész. ? Az emberek katolikus románoknak tartják magukat. A probléma politikai természetű, mint volt 1953-ban, amikor a MADOSZ (a romániai magyarok kommunista politikai szervezete) magyar tanárokat vitt a csángó falvakba és megtiltotta a gyermekeknek, hogy románul tanuljanak. Most is mindent kívülről mozgatnak. Nekünk pedig nincs hatalmunk mindaddig, amíg a jelenlegi kormány az RMDSZ-szel árul egy gyékényen. (?) Harcolnunk kell azokkal, akik szerint aki nem ortodox, az nem román. Pedig a mi egyházunk magasra emeli a romanizmus zászlaját, s ebben segíti a Vatikán és személyesen a szentatya.? /Román katolikusok a klézseiek? = Vasárnap (Kolozsvár), ápr. 14./2003. február 28.Az 1999-ben létrejött Hargita Kiadóhivatal a Székelyföld és a Moldvai Magyarság havonta megjelenő folyóiratok mellett olyan dokumentumok újrakiadását vállalta, mint a Csíki Székely Krónika, az 1902-es Tusnádi Székely Kongresszus, és Vitos Mózes Csíkmegyei Füzetek. A kiadó másik fő célkitűzése a Moldvában élő csángómagyarok kultúrájának, történelmének megismertetése. Duma István András, a klézsei csángó költő Én országom Moldova verseskötete kezdte a sort, majd ezt követte Az ember ott a legfájóbb magyar címet viselő, csángómagyarokról szóló versantológia. Elindítják a moldvai katolikusok történelméről szóló dokumentumok kiadását Bibliotheca Moldaviensis néven. A kötetek kétnyelvűek /magyar és román/. Az első kötet Zöld Péter jelentése, aki megírta a moldvai magyarok történetét 1420-ig visszamenően. Gh. I. Nastase Ungurii din Moldova la 1646 dupa "Codex Bandinus" (A moldvai magyarok 1646-ban a Bandinus-kódex tudósítása alapján) című tanulmányának eredeti, román nyelvű kiadása és magyar nyelvre való fordítása szerepel másodikként a tervben. Gh. I. Nastase, a iasi-i egyetem történész professzora volt, aki az 1926-os egyházi összeírások alapján elkészítette Moldva magyarlakta településeinek térképét, és adatait összevetve Bandinus püspök adataival, megpróbált fényt deríteni a moldvai magyar betelepedés folyamatára. A Codex Bandinus a legszámottevőbb jelentés a moldvai csángómagyarok sorsáról, mely Bandinus Márk marcionapolisi érsek, misszionárius főpap tollából származik, aki 1646-1647-es moldvai pasztorációs útja tapasztalatairól számolt be a Szentszéknek. A tervekben szerepel még Radu Rosetti: Despre Unguri si episcopiile catolice din Moldova (A magyarokról és a moldvai katolikus püspökségekről) című tanulmánya, Veszely-Imets-Kovács utazása Moldva-Oláhhonban; Auner Károly, Petrás Incze János, Weigand Gustav, Ioan Ferent, Veress Endre, Lükő Gábor, Bitay Árpád munkái, tanulmányai. /Mirk Szidónia-Kata: Bibliotheca Moldaviensis. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 28./2003. március 1.A népballadakutató Faragó József az utóbbi időben két monumentális balladáskönyvvel lepte meg a szakkutatást. 1998-ban jelent meg az Ószékely népballadák, 2002-ben pedig a Csángómagyar népballadák. Mind a kettő összesítő válogatás Faragó József gondozásában, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel. A kötetek a Kriterion Könyvkiadónál láttak napvilágot. Faragó a napokban tölti 81. életévét. A Csángómagyar népballadák valójában az első kísérlet "a csángó balladák együttes megismerésére". Egyik fő cél a műfaj költői értékeinek tudatosítása. Faragó idézte a 18. században élt Zöld Péter történelmi adatát: "Urunk 1420-dik esztendejében (mint álló híre vagyon a moldvai magyaroknál) Erdélyországból sok szász és székely méne által Moldovába". És "ménének" a madéfalvi veszedelem (1764) előtt és után is, s vitték magukkal hagyományos erdélyi kultúrájukat, amit aztán az új körülmények között - már csak titokban - tudtak éltetni, de máig ható kisugárzással. Népköltészetünk "legarchaikusabb rétegeit" itt találhatja meg a kutató, hiszen a szóbeliség állapotában jobban megőrződtek a patinás szövegek, dallamok. /Ráduly János: Csángómagyar népballadák. = Népújság (Marosvásárhely), márc. 1./2003. május 2.Kézdivásárhelyen hetvenöt csángó gyermeket fogadtak, a csángómagyar gyermekek a moldvai katolikusság ,,székelyes" településeiről valók, Klézséből, Frumószából, Somoskáról, Pusztinából és Lujzikalagorból. Moldva-szerte több mint kétszázezren vannak római katolikus hiten, s ezek bizonyosan valamennyien magyar származásúak, de ma már csak ötven-hatvanezerre tehető azok száma, kik anyanyelvüknek tudják és vallják a magyart. Hegyeli Attila és néhány társa elindította azt a hősi küzdelmet az anyanyelvi oktatásért folyik. Megszállottság és legyűrhetetlen hit kellett ehhez, írta Magyari Lajos. Hegyeli és társai egy ilyen világ ellenében szánták el magukat cselekvésre, s ezzel a legjobbak - Petrás Incze János, Zöld Péter, Domokos Pál Péter, Kallós Zoltán - mellé kerülnek a sokat vitatott ,,csángó történelemben". /Magyari Lajos: Csángók Háromszéken. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), máj. 2./2003. június 5.A román nyelvű sajtó zöme botránytémaként használja fel a hazai magyarkérdést. A szándékos csúsztatások, a féligazságok közlése régóta bevált receptje a román nacionalizmusnak. Nemrég a Román Televízió esti híradója kürtölte országgá a hírt, amit aztán mások is buzgón visszhangoztak, amely szerint Csíkszereda belvárosában huligán elemek telefirkálták az ortodox templom falát. Csupán azt "felejtették ki", hogy a lefülelt tettes, egy tizenéves, a Nyugatot majmoló "utcai művész", válogatás nélkül összepingált minden útjába került épületet. Másik kedvenc téma a moldvai csángókérdés. Jean Nouzille francia kutató láthatóan megrendelésre írt, és idén februárban megjelentetett tanulmányában megállapította: a moldvai csángók Erdélyből kivándorolt románok. Annak ellenére Dimitrie Cantemir a Moldva leírása című művében megállapította: "A hegyaljai kerületekben szép számmal vannak magukat mind nemzetiség, mind pedig vallás tekintetében katolikusoknak mondó alattvalók... A magyarok, akik a római vallást követik, ehhez és ősi nyelvükhöz ragaszkodóbbnak bizonyultak, de mindnyájan ismerik a moldvai nyelvet is." A francia szerző ferdítve értelmezte Zöld Péter plébánosnak 1766-ból ránk maradt írását a csángó szó etimológiájával kapcsolatban, aki szerint a csángók "az oláh nyelvet éppen úgy ismerik, mint a magyart, jóllehet ezt sokkal selypítőbben ejtik ki, mint magunk." Jún. 6-án Kolozsváron Orbán Viktor volt magyar miniszterelnök jelenlétében átadják rendeltetésének a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem központi épületévé átalakított Bocskai-házat. Előre sejthető, hogy a nacionalista román sajtó kihasználni az alkalmat a magyarellenes hangulatteremtés érdekében. /Ördög I. Béla: Ferdítések. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 5./2003. november 11.Nov. 8-án, az egri Petrás Incze János Kulturális Egyesület emléktáblát helyezett el Egerben a Hittudományi Főiskola falán a néhai klézsei minorita áldozár, neves népköltészeti gyűjtő emlékére, aki ebben az intézetben végezte tanulmányait, ott szentelték pappá 1836-ban. Az emlékünnepségre Petrás Incze János születésének 190. évfordulója alkalmából került sor. Az 1813-ban Forrófalván született szerzetes előbb Pusztinán volt segédlelkész, majd plébános Klézsén, 1886. szept. 6-án bekövetkezett haláláig, amikor rablógyilkosság áldozata lett. Döbrentei Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia titoknoka buzdította a népköltészeti gyűjtőmunkára. 1842-től kezdődően közölte moldvai csángó ballada- és népdalgyűjtéseit különböző magyarországi folyóiratokban; gyűjtőmunkájának gyümölcsét egészében Domokos Pál Péter és Rajeczki Benjamin tette közzé három kötetben, Csángó népzene címmel, 1956-61 között. Domokos Pál Péter e szavakkal méltatta személyiségét: "...a moldvai életnek legrokonszenvesebb, legkedveltebb és legtevékenyebb papja, valószínűleg a Zöld Péter által említett forrófalvi krónikaíró, Petrás Mihály kántornak egyenes leszármazottja". A bronz dombormű Csoma Gergely szobrászművész munkája. A Petrás Incze János portréja melletti szöveg hirdeti az arra járónak: "Petrás Incze János emlékére. 1813 Forrófalva - Megölték 86-ban Klézsén. Moldvai csángómagyar minorita pap. Ő volt az első csángó népdalgyűjtő, aki a papi szemináriumban fejezte be tanulmányait 1836-ban. Állíttatta a Petrás Incze János Kulturális Egyesület." A néhai pap és tudós emlékét dr. Csizmadia István, az Egri Érseki Hittudományi Főiskola rektora és Mag Lászlóné, a Petrás Incze János Kulturális Egyesület elnöke idézte meg a szép számmal összegyűlt hallgatóság előtt. Az eseményen közreműködött a külsőrekecsini csángómagyar népdalkör és Petrás Mária, Magyarországon élő csángó keramikusművész és népdalénekes. A városháza dísztermében tudományos üléssel tisztelegtek a népdalgyűjtő emléke előtt. Az ülésen dr. Kartal Ernő, a minorita rend magyarországi tartományfőnöke a szerzetesközösség múltját elevenítette fel; Halász Péter néprajzkutató, a budapesti Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesület titkára előadása Petrás Incze János életútját elevenítette fel, Harangozó Imre néprajzkutató pedig a róla őrzött emlékeket idézte meg. Domokos Mária zenetörténész, "a csángók apostola", néhai Domokos Pál Péter leánya a csángó népzenekutatás történetéről tartott előadást; Jáki Sándor Teodóz bencés tanár, a Lakatos Demeter Csángómagyar Egyesület elnöke, aki az utóbbi negyedszázadban nyolcvan alkalommal járt Csángóföldön, az ott még ma is megőrzött népénekekről beszélt a hallgatóságnak. Az ünnepségre romániai előadókat is meghívtak: dr. Pozsony Ferenc kolozsvári egyetemi oktató, a Kriza János Néprajzi Társaság elnöke a csángómagyarok múltjáról és mai helyzetükről, Bilibók Jenő, a Moldvai Csángómagyar Szövetség alelnöke pedig a moldvai magyar nemzeti közösségnek az anyanyelv megőrzéséért vívott küzdelméről tartott előadást. Petrás Mária keramikusművész Csángó passió című kiállítását tekinthették meg a látogatók. Az emlékünnepség részeként rendezett csángó népköltészeti elődáson Petrás Mária, Tampu Tatjána, a külsőrekecsini csángómagyar népdalkör és helybeli együttesek adtak ízelítőt a csángó népköltészet értékeiből, ma is élő hagyományaiból. Este a Megyei Művelődési Központban csángó táncházat szerveztek. /Máriás József: Csángó ünnep Egerben. = Hargita Népe (Csíkszereda), nov. 10./2004. január 5.A madéfalvi veszedelem (Siculicidium) közelgő 240. évfordulója alkalmából Csíkdelne műemlék templomában január 4-én, vasárnap ünnepi szentmisét tartottak, ezt követően pedig emléktáblákat lepleztek le. Berszán Lajos gyimesfelsőloki esperes prédikációjában a székely ellenállás, Beke István és Zöld Péter lelkipásztorok, valamint Páll Gáborné és Vámszer Géza, a templom megmentőinek szerepét méltatta. Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat főszerkesztője ünnepi beszédében többek között azt hangsúlyozta, hogy az utódoknak kötelessége mindig méltóan emlékezni azokra, akik minden időkben gerincesen felvállalják népük sorsát. Az emléktáblák szövege a következő: Ebben a szentegyházban szolgálták Istent és népüket Beke István és Zöld Péter lelkipásztorok, a madéfalvi veszedelmet megelőzően a székely szabadságküzdelmek szellemi vezetői, állíttatta a Székelyföld folyóirat, a másikon pedig ez áll: Páll Gáborné, Kamer Edit és Vámszer Géza emlékére, akik áldozatvállalásukkal az 1930-as években megmentették ezt a templomot a végromlástól, Csíkdelne–Pálfalva egyházközsége. /Kristó Tibor: Megemlékező szentmise a Szent János-templomban. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 5./2004. július 28.Érdekes kétnyelvű sorozatot indított a csíkszeredai Hargita Kiadóhivatal. A Bibliotheca Moldaviensis a moldvai csángók sorsát tárja a világ elé. Az eddig megjelent kis kötetek: Bandinus (A Bandinus-kódex és a csángómagyarok ügye a XVII. század derekén), Pater Zöld (Zöld Péter élete és munkássága), Petrás (Petrás Incze János élete és műve), Nastase (Gh. I. Nastase a moldvai magyarokról a Bandinus-kódex alapján). A kiadásért felel Ferenczes István igazgató, a Székelyföld főszerkesztője, a Moldvai Magyarság című folyóirat kiadója. A sorozatot szerkeszti Mirka Szidónia-Kata. A lap idézte a Nastase című kötet összefoglaló utószavát: – A moldvai csángók eredetéről, történelméről egyre több tanulmány, dokumentum lát napvilágot. A szakirodalom, legyen az magyar, angol vagy más nyelvű, egyértelműen elismeri, hogy a Moldvában élő katolikus lakosság (néhány német, lengyel, olasz eredetű népességtől eltekintve) magyar származású. A román történetírás nagyjai, jelentősebb képviselői szintén ezt az álláspontot képviselték (Dimitrie Cantemir, Radu Rosetti, Nicolae Iorga). Gh. I. Nastase, a Iasi-i egyetem történész professzora, az 1926- os egyházi összeírások alapján készítette el Moldva magyarlakta településeinek térképét, és adatait összevetve Bandinus püspök adataival megpróbált fényt deríteni a moldvai magyar betelepedés folyamatára. 1934-35-ben jelentette meg Ungurii din Moldova la 1646 dupa "Codex Bandinus" (A moldvai magyarok 1646-ban a Bandinus-kódex alapján) című munkáját. Ebben írja:"Végösszegzésként elmondható, hogy 1646-ban Moldvának kb. 5000 magyar lakosa lehetett." Nastase tanulmánya rámutat arra, hogy míg a falun élő magyar közösségek sokáig megőrizték anyanyelvüket, vallásukat, addig a moldvai városok magyar közösségei nyelvi és felekezeti szinten gyorsabban asszimilálódtak. A román tudós munkáját méltatva Benda Kálmán ezt mondja: "A szerző eredményei a következőképpen foglalhatók össze: a moldvai magyarok első okleveles említései a XIII. századból ismertek. Első falvaik a Szeret jobb partján, katonailag fontos helyeken épültek; közülük nem egyben ma is régi erődítmények romjai láthatóak. Ez valószínűsíti, hogy a magyar királyok által tudatos elgondolással, a tatárok ellen létesített határőr-települések voltak. Az északi részre a Szamos völgyéből, a délire a Székelyföldről történt a telepítés. A következő évszázadokban azután önkéntes kivándorlással számuk egyre gyarapodott. A XV. században az inkvizíció által üldözött dél-magyarországi husziták, a XVI-XVII. században a jobbágysorsot nem vállaló székelyek, majd a XVIII. században, a madéfalvi veszedelem után, a határőrszolgálat elől menekülő székelyek gyarapították számukat. Ezek a megállapítások mai ismereteink szerint is helytállóak." – A csángók magyar eredetét csak a román nemzetállami ideológia jegyében fogant, olyan tudományosnak nem nevezhető munkák tagadták, mint Dumitru Martinas vagy Bucur Ioan Micu művei. Napjainkban is egyre gyakrabban jelennek meg olyan román nyelvű tanulmányok, véleménynyilvánítások, amelyek megkérdőjelezik vagy egyértelműen tagadják e népcsoport magyarságát. Nastasénak ezt a munkáját a későbbi román történetírás elhallgatta, nem csoda, hogy a román történetírók lexikonában még a neve sincs megemlítve. Ezért fontos ennek a munkának az újrakiadása, hiszen egy nemzetközileg is elfogadott álláspontot képvisel, s megjelenésével mind a kutatók, mind a moldvai csángómagyarok története iránt érdeklődők számára elérhetővé válik. (Nastase. Kétnyelvű kiadás. Editie bilingva. Hargita Kiadóhivatal – Editura Harghita, Csíkszereda-Miercurea-Ciuc, 2003. A magyar fordítás Bartha György munkája.) /B.D.: Bibliotheca Moldaviensis. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 28./2005. június 4.Madéfalván június 3-án felavatták az 1764-es esztendő januárjában a Habsburg önkénynek ellenszegülő, ősi szabadságukat védő székelyek egyik vezéralakja, Zöld Péter pap szobrát. Ott volt Oláh Ilona, a Németországban élő madéfalvi elszármazott, a műalkotás főszponzora és Nagy Ödön művész, a szobor kivitelezője. Tamás József püspök leleplezte és felszentelte a műalkotást. Máthé Sándor iskolaigazgató ismertette a székelység ügyéhez hű plébános életútját, majd a nevét viselő iskola tanulói az alkalomhoz illő műsort szolgáltattak. /Kristó Tibor: Szoboravatás Madéfalván. = Hargita Népe (Csíkszereda), jún. 4./2005. július 18.- Az RMDSZ kormányzati eszközeit is latba vetve minden segítséget megad az árvíz sújtotta székelyföldi közösségek számára az áradások okozta károk mihamarabbi felszámolása érdekében – jelentette ki Markó Béla miniszterelnök-helyettes székelyföldi körútján, mely során Borbély László miniszterrel, a megye szenátoraival, képviselőivel, valamint a helyi és megyei önkormányzat vezetőivel több árvízkárokat szenvedett települést látogatott meg. Maroshévízen egész sor házat öntött el a víz, az utcát közel egy kilométeres szakaszon valóságos folyómederré változtatva. Az utat, a házak és a gyaloghidak helyreállításához az RMDSZ támogatását kérik. Hargita megye 26 településén 85 lakást tett tönkre az árvíz. Legtöbbet, 33-at Gyergyótölgyesen. Madéfalván a Zöld Péter Iskola került víz alá. Dánfalván két és fél kilométeres útszakaszt és két hidat vitt el a víz, mintegy 50 házat pedig elöntött. Az RMDSZ-vezetők végül a Hargita megyei önkormányzat épületében találkoztak az árvíz sújtotta települések polgármestereivel, akik ismertették az áradások által okozott károkat, valamint a szükséges intézkedéseket. /Kárfelmérés Hargita megyében. = Népújság (Marosvásárhely), júl. 18./2005. november 8.Gazdára lelt a kolozsvári szüreti bálon begyűlt adomány: Máté András Levente parlamenti képviselő, a bál kezdeményezője és védnöke Kelemen Hunor Hargita megyei képviselő kíséretében felkereste a madéfalvi Zöld Péter Általános Iskolát, melynek bútorzata és padlója nagy károkat szenvedett az árvíz miatt, és átadta a kolozsvári és megyei magyarság adományát Máté Sándor iskolaigazgatónak, valamint Tamás József polgármesternek. /Madéfalva kapta az adományt. = Szabadság (Kolozsvár), nov. 8./2005. november 23.Gazda László sepsiszentgyörgyi tanár a hetvenes években pionírkirándulásokat szervezett Moldvába azzal a céllal, hogy tanulócsoportok élén hivatalosan járja végig a csángómagyarok által lakott falvakat. Tapasztalatait Csángó expedíció címen megírta és a Csángóújságban, majd a későbbi/jelenlegi Moldvai Magyarságban megjelentette, nemrég pedig a Hargita Kiadóhivatal Codex címen könyv formájában adta közre. Ezt a kiadó Bibliotheca Moldaviensis című kétnyelvű sorozatának hatodik köteteként mutatta be Ferenczes István kiadóigazgató. A Székelyföld és a Moldvai Magyarság kiadója abból a meggondolásból indította útjára a kétnyelvű sorozatot, hogy a csángók történelméről szóló dokumentumokra alapozva olyan munkákat jelentessen meg magyarul és románul, amelyek Bandinustól egészen a jelenkorig feltárják a moldvai magyarságot érintő történelmi/társadalmi jelenségeket. Bandinus munkái mellett, a sorozatban megjelentek Petrás Incze János tudósításai, Zöld Péter és Domokos Pál Péter írásai, a jászvásári egyetemi tanár, Nastase történelmi leírásai, valamint Gazda László Codexe. /(fekete): Csángó expedíció. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), nov. 23./2006. január 17.„Önerőből a község nem tudta volna megoldani az iskola felújítását, hiszen saját bevétele 2,5 millió lejre tehető” – fejtette ki Máthé Edit madéfalvi alpolgármester a falu műemlék iskolájának felújításáról. A madéfalvi Zöld Péter Általános Iskola felújításának tervezése egy éve elkezdődött. Az 1885-ben épült régi iskolaépületet a tavalyi nyári árvíz során a megáradt Olt rongálta meg, a falak beáztak, így a felújítási munkákhoz sürgősen hozzá kellett kezdeni. Az árvíz utáni napokban a helyszínre látogatott Markó Béla miniszterelnök-helyettes és Borbély László területrendezési miniszter, akik megígérték, hogy az iskola felújítását támogatni fogják. Végül az iskolának november folyamán kormányhatározattal 3 millió lejt utaltak ki. Az elkezdett munkálatok során megerősítik az épület alapzatát, kicserélik az iskola tetőcserepeit és részben a tetőszerkezet tartógerendáit. A Zöld Péter Általános Iskolában jelenleg 142 diák tanul. /Daczó Dénes: Műemléket mentett az árvíz. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./2006. november 2.Idén jelent meg Szatmárnémetiben az Emlékek és szobrok című Oláh Ilona jegyezte könyv, melynek epilógusában Gúzs Imre tollából ez olvasható: „Szolgálatának tekintette, tekinti Oláh Ilona író is az alkotást, mely számára nem csupán könyvekbe menekített szép, emberi gondolatok megfogalmazását jelenti. Úgy hitte, hiszi és vallja, hogy a közösségnek akkor is adósa, ha nem várhat cserébe messzire visszhangzó elismerést.” A Münchenben élő, Madéfalváról származó író tizenhetedik könyvébe írta a fönt idézett sorokat Gúzs Imre. Az Emlékek és szobrok című könyvben a szerző nagyszüleire, szüleire, barátokra emlékezett, továbbá azokról a szobrokról szól, melyeket ő állíttatott, ajándékozott egy-egy település közösségének. Szűzanya-szobrok láthatók Túrterebesen, Zöld Péter pap szobra Madéfalván, illetve ugyanitt a Jézus szíve-szobor. /(bb): Emlékek és szobrok. = Udvarhelyi Híradó (Székelyudvarhely), nov. 2./2007. január 26.Amikor, 1975-ben a Kriterion Könyvkiadónál Beke György „barangoló-köteteinek” első könyve megjelent, talán még a szerző sem sejtette, hogy az itthon megjelent öt könyv csak kezdet. Magyarországi újra megjelentetésük és a folytatás tíz kötetre tervezett, irodalmunkban egyedülálló teljesítményként számon tartott írói vállalkozássá bővül, az életmű legszámottevőbb része lesz. A 2006-os budapesti karácsonyi könyvvásáron bemutatott nyolcadik könyv /Barangolások Erdélyben 8. Székelyföld. Gyilkos-tó, Szent Anna tava Felsőmagyarországi Kiadó, 2006./, a Székelyföldet bemutató 3. kötet Hargita megyébe kalauzolja az olvasót. Legendák földje, de a legendák mögül reális világ bontakozik ki, évszázadok keservektől, csapásoktól sújtott, a megmaradásért vívott véres küzdelme. A könyvben jelen van a felelősség és aggódás érzése. A XX. század a nemzet szétdarabolásával, nemzettesteknek az anyaországtól való elszakításával, a kisebbségbe jutottak teljes kiszolgáltatásával „a nyelv, a kultúra, az öntudat került veszélybe, settenkedő ellenségtől, amely épp olyan kíméletlenül pusztít, mint a tatárok hajdanában. ” Seregnyi azoknak a száma, akik a belső építkezés, az ellenállás nyílt vagy titkos útját járták, szolgálták népüket. Elég a kötetben felidézett szárhegyi példára, Zöld Lajos küzdelmére, Garda Dezső történelemóráira, Dani Gergely, Berszán Lajos, Gergely István, Tőzsér József, Beder Tibor… áldásos munkásságára gondolni, vagy az előttük járókra: a gyergyóalfalvi István papra, Kájoni Jánosra, Zöld Péterre, Domokos Pál Péterre… E sorból kimagaslik Márton Áron püspök alakja. 1946-ban Csíksomlyón tízezrek előtt szólt arról, hogy „a világ sorsát újrarendező nagyhatalmak hallgassák meg az erdélyi magyarság hangját, ne döntsenek nélküle, ne ítélkezzenek könnyelműen fölötte, ne ismételjék meg a trianoni vétséget”. A másik utat a baloldal kínálta az erdélyi magyarság számára. Azonban a Kurkó Gyárfás nevével fémjelzett Magyar Népi Szövetségnek a trójai faló szerepét szánták. Mi maradt? A belső önépítkezés, az egyéni és kisközösségi ellenállás. A csángóság megmentésében Székelyföldnek felelőssége van. Domokos Pál Péter apostolkodásának követői a tanulást, a képzést helyezték előtérbe. Ősz Erős Péter, Nyisztor Tinka, Ferenczes István, Beder Tibor kitartó munkája nyomán vezetett el az út a magyar anyanyelvű oktatás lehetőségének kiharcolásáig, napjainkban pedig Böjte Csaba kezdeményezéséhez, Rekecsinben saját anyanyelvi oktatási központ létrehozásának gondolatáig. A Julianus Alapítvány pedig Erdély szórványmagyarságát kívánja felkarolni. A sorozat további részét az író váratlan halála félbeszakította. /Máriás József: Beke György Barangoló-könyvei. = Hargita Népe (Csíkszereda), jan. 26./ Beke György Barangoló-könyvei: Romániai kiadványok: Szilágysági hepehupa – Riportkönyv – Kriterion Könyvkiadó, 1975 Nyomjelző rokonság – Barangolások nagyapámmal Fehér megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1978 Búvópatakok – Barangolások Beszterce-Naszód megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1980 Boltívek teherbírása – Barangolások Máramaros és Szatmár megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1983 „Itt egymásra találnak az emberek” – Barangolások Bihar megyében – Kriterion Könyvkiadó, 1984 A barangoló-kötetek tíz kötetre tervezett magyarországi újrakiadása és kiteljesítése: Szigetlakók – Barangolások Erdélyben 1. kötet: Szilágysági hepehupa, Nyomjelző rokonság, Búvópatakok – Pomogáts Béla bevezetőjével. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1996. Boltívek teherbírása – Barangolások Erdélyben 2. kötet: Máramarosban, Szatmárban Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 1998. Az Értől Kölesérig – Barangolások Erdélyben 3. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2000. Bartók szülőföldjén – Barangolások Erdélyben 4. kötet. Mundus Magyar Egyetemi Kiadó Budapest, 2002. Déva vára alatt, Barangolások Erdélyben 5. kötet: Hunyad, Szeben megyék töredékmagyarsága és a Brassó megyei csángók. Felsőmagyarország Kiadó, 2003. Székelyföld I. – Barangolások Erdélyben 6. kötet: Maros, Nyárád, Kisküküllő. Felsőmagyarország Kiadó, 2004. Székelyföld II. – Barangolások Erdélyben 7. kötet: Nagyküküllő, Fehér-Nyikó. Felsőmagyarország Kiadó, 2005. Székelyföld III. – Barangolások Erdélyben 8. kötet: Gyilkos-tó, Szent Anna tava, Felsőmagyarország Kiadó, 2006 Tervezett kötetek: Székelyföld IV. – Az Olt és a Feketeügy. Maradék, Kolozsvár.2008. január 8.Körülbelül kétszáz ember gyűlt össze január 7-én a Hargita megyei Madéfalván, hogy tiszteletüket tegyék a Mária Terézia parancsára, 1764. január 7-én lemészárolt több száz székely emlékére állított turulmadaras emlékműnél. Szentes Csaba, Madéfalva alpolgármestere ünnepi beszédében kifejtette, a székelyek akkori helytállása ma is példaértékű. A koszorúzást a pusztinai csángók küldöttségének és a Zöld Péter Általános Iskola diákjainak ünnepi műsora követte. /Horváth István: Emlékezés a Siculicidiumra. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 8./2011. január 8.Közös székelyföldi megemlékezés (Madéfalvi veszedelem)Piros-fehér-zöld zászló díszített tegnap majdminden csíkmadéfalvi portát, hiszen az 1764. január 7-i vérengzés évfordulója volt. Hagyomány szerint méltó megemlékezést tartottak a székely gyásznapon. Ezúttal nem sereglett a szomszédos falvak népe az emlékoszlophoz, ám a rendezvény mégis különleges volt, hisz egész Székelyföld területéről eljöttek a közösségek képviselői, mindhárom megyei tanács elnöke részt vett és beszédet mondott a megemlékezésen. Mínusz 20 Celsius-fokos hidegben mentek a helybeli székely harisnyás férfiak, ünneplőbe öltözött helyiek és vendégek a felcsíki falu római katolikus templomába, ahol emlékező misét tartottak, közreműködtek a Zöld Péter Általános Iskola tanulói. Innen már ,,csak" -15 Celsius-fokban vonult fel szép rendben a gyülekezet az emlékoszlophoz. Elöl a gidófalvi és uzoni huszárok, igaz, csak gyalogosan, majd alcsíki kollégáik már lóháton, a csíki határőr gyalogezred hagyományőrzői, a helybeli rezesbanda, aztán a vörösével kirívó népviseletbe öltözött csángó asszonyok, s folytatódott a sor a megemlékezők sokaságával. Az obeliszknél a székely himnusz eléneklésével kezdődött, nemzeti imánkéval végződött a megemlékezés. Az egybegyűlteket Szentes Csaba házigazda polgármester köszöntötte, kiemelve, a székely gyásznap üzenete az, hogy nekünk, székelyeknek mindvégig össze kell fognunk. Kelemen Hunor művelődési miniszter kifejtette, a népirtás tanulsága kettős: szabadságunkért, értékeinkért, önazonosságunkért nem szabad semmiféle kompromisszumot kötnünk. A másik az, hogy nem szabad engednünk annak a csábító erőnek, mely egymás ellen akarja fordítani közösségünk tagjait. Ezt csak együtt tehetjük meg sikeresen. Hozzátette, nem szabad elfelednünk a csángók iránti felelősségünket. Balogh György, a Magyar Köztársaság csíkszeredai főkonzulátusának ügyvezető konzulja a madéfalvi vérengzés kapcsán elmondta, a szabad székelyek, akik a később megszülető magyar nemzet előképét hordozták, a nemzetpusztulásra kiadott parancsra kimondták azt a szót, hogy NEM, amely szó bukásban is legyőz minden fegyvert. Tamás Sándor, a háromszéki önkormányzat elnöke kifejtette, ezer esztendő alatt egyik kezünkkel védtük, másikkal építettük ezt a tájhazát. Székelyföld közös alkotás, mindannyiunk tulajdona, azoké, akik megdolgoznak, megküzdenek, és áldozatokat hoznak érte. Borboly Csaba, a Hargita Megyei Tanács elnöke emlékeztetett, székely történelmünk ismétli önmagát, az autonómia, a szerzett közösségi jogok visszaállítása ma éppoly aktuális követelésünk, mint volt az elmúlt évszázadokban. A megemlékezésen koszorút helyezett el többek között az erdővidéki önkormányzatok nevében Bölön, Nagyjta és Vargyas polgármestere, valamint Réty és Illyefalva elöljárója, közreműködött Nyisztor Ilona csángó énekes és a pusztinai Házépítő Egyesület női kara. Imát mondott ft. Csintalan László címzetes kanonok, főesperes. Szekeres Attila, Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2011. január 10.Együtt emlékeztek a székelyföldi megyék elöljárói MadéfalvánElőször emlékezett a három székelyföldi megye, Hargita, Kovászna és Maros megye tanácsának elnöke közösen az 1764-es madéfalvi veszedelemről. fagyos idő ellenére számos politikus, helybéli és Csángóföldre elszármazott csíki látogatott el a madéfalvi emlékműhöz, ahol arra emlékeztek, hogy 247 éve történt a madéfalvi veszedelemként emlegetett tömeggyilkosság, amelyet az osztrákok követtek el a csíki falucskában, ahol akkor összegyűltek a székely vezetők. Az ágyútűzzel indított támadásban mintegy 400 embert, köztük ártatlan gyermekeket és aszszonyokat mészároltak le. A mészárlás és az erőszakos katonasorozás következtében kezdődött el a székelyek kivándorlása Moldvába. A vérengzés emléke még ma is él nemcsak a madéfalviak, de a Csángóföldre került magyarok körében is. Pénteken több mint százan gyűltek össze az emlékműnél, hogy leróják tiszteletüket a tömeggyilkosságban elhunytak előtt. Kelemen Hunor művelődésügyi miniszter beszédében elmondta, bár az emberiség különböző népcsoportjai gyakran törtek egymásra azért, hogy földet, erőforrásokat szerezzenek, hogy megszüntessék egy nemzet önazonosságát vagy elvegyék szabadságát, a madéfalvi veszedelemhez fogható mészárlásra ritkán volt példa. „Voltak olyan harcok, amelyeket nem lehetett háborúnak nevezni, így 1764 sem nevezhető egyenlő felek küzdelmének, hiszen védtelen, alvó székely családokra törtek rá” – fogalmazott a tárcavezető. Kelemen szerint múltunkból le kell szűrni a tanulságot: nem szabad kompromisszumot kötnünk, ha szabadságunkról, értékeinkről, önazonosságunkról van szó, illetve soha nem fordulhatunk egymás ellen. „Az, aki a határon áll, mindig jobban ki van téve a támadásoknak. A székely ember mindig a határon állt, még most is, amikor nem fegyverekkel harcolunk” – mondta a politikus. A megemlékezésen felszólalt Balogh György csíkszeredai konzul is, aki beszédében azt hangsúlyozta, hogy több évszázada azért harcoltak a magyarok, mert elvették tőlük a szabadságukat. Fontos ezért, hogy a jövőben egy nemzetként küzdjön a nép, hangsúlyozta a diplomata. Gyerkó László szenátor a jelen döntéseinek fontosságáról beszélt. „Történelmünket mi alakítjuk, döntéseink befolyásolják jövőnket, és erre a legaktuálisabb példa az oktatási törvény” – jelentette ki a honatya. Lokodi Edit Emőke Maros megyei tanácselnök kifejtette, bármi is történt közel 250 éve, nem vehették el a magyaroktól nyelvüket, kultúrájukat, és ez a kitartás feljogosítja a székelyeket a magyar állampolgárságra. Tamás Sándor Kovászna megyei tanácselnök arra buzdította a jelenlévőket, vigyék előre együtt a Székelyföld ügyét. „Székelyföld ne azoké legyen, akik kigúnyolják, hanem azoké, akik szeretik ezt a tájat, az itt lakó embereket. Ne azoké legyen, akik fékezik a szántóföldek, a legelők és az erdők visszaadását, hanem azoké, akik megművelik azokat, akiknek nem szégyen a kétkezi munka. Székelyföld ne azoké legyen, akik Bukarestbe viszik az adónkat, hanem azoké, akik itt termelik meg az anyagi javakat. Ne azoké legyen, akik a sót, a borvizet, az erdőt elveszik előlünk, hanem azoké, akik kitermelik az altalajkincseket és újraültetik a letarolt hegyoldalakat. Székelyföld ne a nyakunkra ültetett ellenőrző szerveké legyen, hanem azoké, akik akkor is szeretik, amikor nem könnyű szeretni. Székelyföld azoké legyen, akik hisznek benne” – hangoztatta az elöljáró. Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök arra hívta fel a figyelmet, hogy a történelem ismétli önmagát, hiszen úgy, ahogy közel 250 éve saját vezetőket akartak a székelyek, ma is ragaszkodnak hozzá, hogy saját soraikból válasszák tisztviselőiket. „Számunkra Madéfalva az együvé tartozás, a jó- és balsors közös vállalásának, a székely múlt ismeretének, szimbólumaink és emlékhelyeink tiszteletének, az elveink mellett a végletekig való kitartásnak, jogaink érvényesítésének, a személyes és közösségi áldozatvállalásnak, az állhatatosságnak a jelképe” – összegzett az elöljáró. Az idei megemlékezés a madéfalvi római katolikus templomban kezdődött, ahol a Zöld Péter Általános Iskola tanulói mutattak be ünnepi műsort. A műsorral egybekötött szentmisén a madéfalviak és meghívottaik mellett csángók és hagyományőrző huszárok voltak jelen. A Siculicidium emlékművénél tartott ünnepi beszédek között szavalat és csángó asszonyok kórusának éneke hangzott el. Ezt követően került sor a koszorúzásra, amely a székely himnusszal kezdődött és a magyar himnusszal zárult. Az emlékműtől az ünnepség résztvevői a helyi iskolába vonultak, ahol a Forradalom és szabadságharc 1848–1849 című vándorkiállítást tekinthették meg. Forró Gyöngyvér, Krónika (Kolozsvár) 2011. március 20.Rendszeresen megrongálják Dsida Jenő sírjátRomokban a házsongárdi temetőkertben nyugvó Dsida Jenő sírja, de nem csak az övé, úgy tűnik nincs aki megmentse Kós Károly, Reményik Sándor, Szenczi Molnár Albert nyughelyét sem. Az 1585-ben megnyitott kolozsvári házsongárdi temető Európa egyik legrégebbike, talán a leghíresebb magyar temető, erdélyi panteon, a magyar művelődéstörténet kegyhelye. A temető a „lombos Házsongárd" dombjáról kapta nevét. Hírét nemcsak az itt nyugvó jeles személyiségeknek, hanem régi sírköveinek, művészi emlékműveinek is köszönheti. A sírokat mostanában azonban nemcsak az idő rombolja, a helyiek elmondása szerint sorozatosan vandálok is dúlják azokat, így hiába a temető műemléki védettségű, mára pusztulás fenyegeti. Megmentéséhez a dunántúli Szilsárkány polgármestere, Zöld Péter adománygyűjtő akcióba kezdett, 174 kistérségi társulás segítségét, támogatását kérte, egyelőre kevés sikerrel. Eddig ugyanis hiába a széleskörű felhívás egy millió forintot sikerült csak összegyűjteni. A Házsongárdért Alapítvány több mint tíz éve alakult és próbálja megmenteni a temetőkertet. Eddig saját erejéből 90 síremléket és öt kriptát állítottak helyre a diákok. Néhány hónapja azonban azt kellett látniuk, hogy ismeretlenek több sírt is darabokra törtek. Gergelyné Tőkés Erzsébet, az alapítvány elnöke a Vasárnapi újság műsorának elmondta, összegyűjtötték a törmelékeket, hogy az ősi darabokat helyreállítsák, ám már másnapra eltűntek, a tapasztalatok szerint valahol egy betonalapban végezték. Mint mondta, a műemlék sírkertben folyamatos a betonozás – a védett temetőben egyébként tilos – új építmények épülnek egyik-napról a másikra. A megoldás szinte lehetetlen, mert ugyan a kulturális minisztérium óvná a műemlékeket, ahhoz azonban, hogy lépni tudjanak azok helyrajzi számát kéri. Azt pedig – mivel időközben titkosították is az adatokat – a Házsongárdért Alapítvány nem tudja megszerezni. Marad tehát a tehetetlenség és a rongálásokat követő, eddig eredménytelen feljelentések sorozata. Kossuth Rádió. Erdély.ma 2013. május 4.Elkészült a Siculicidium útjaA madéfalvi veszedelemhez kapcsolódik az a tanösvény, amelynek kiépítésére 2010-ben nyert 200 ezer eurós pályázatot Madéfalva önkormányzata. A tavaly nyáron elkezdett munkálatok a végéhez értek, a projekt keretében készült menedékházat vasárnap 16 órakor szentelik. A tanösvény segítségével a már említett történelmi eseményt mutatják be az érdeklődőknek. Tizennégy stációt létesítettek, többnyelvű tájékoztató pannókat helyezve a kiszemelt területekre. Ezek a stációk a község azon részein találhatók, amelyhez a madéfalvi veszedelem valamilyen eseménye társítható, kiindulópont maga az emlékmű. Megállót alakítottak ki például Zöld Péter plébános szülőházánál, az első ágyúbecsapódás pontján és így tovább. Ezeken a helyeken térrendezés is zajlott, így tetszetősebb képet kapott a falu. A tanösvény hossza mintegy 3 kilométer, ennek létéről a község bejáratánál elhelyezett, fa kivitelezésű pannók is tájékoztatnak. Szentes Csaba polgármester elmondta, a projektbe foglalt munkálatokat maradéktalanul elvégezte a kivitelező, a tanösvény hivatalos átadása azonban még várat magára. „Kisebb többletmunkákat kell elvégezzünk, ezek nem voltak a beruházás részei” – részletezte az elöljáró. A projekt részeként egyébként a helybéliek által majálisozóként ismert területen kétszintes, központi fűtéssel ellátott menedékház épült. Mint arról a községvezető már korábban beszámolt, itt egy táborhelyet szeretne kialakítani az önkormányzat. Erre vonatkozó elképzelés, hogy a testvértelepülések mindegyike egy-egy faházat építene a területre, így közel hatvan gyerek egyidejű táboroztatására nyílna lehetőség. Rédai Botond Székelyföld.ro 2014. június 8.Minden eddiginél többen zarándokoltak el az Ezer éves határraHetedik alkalommal vitték utasaikat a magyarországi zarándokvonatok az Erdély és Moldva határán lévő Gyimesbükkre. Az ezer éves határ Pünkösd vasárnapján idén is zarándokhellyé vált – székelyföldi településekről és az anyaországból is nagyon sokan érkeztek. Idén négy különvonat hozta a magyar zarándokokat a Csíksomlyói búcsú után Gyimesbükkre. Az állomáson Deáky András tanár, a pünkösdi gyimesbükki zarándoklat egyik ötletgazdája fogadta az érkezőket a polgármesterrel és a helyi hagyományőrző csoporttal együtt. A zarándokvonatok utasai és az autóval érkezők is a térség legrégebbi templomához, a Kontumáci kápolnához vonultak. A szabadtéri színpadon a 250 évvel ezelőtti madéfalvi veszedelem idején menekülők leszármazottjait képviselők, a gyimesi és a moldvai csángók is tartottak előadást, majd – a szintén zarándokvonattal érkező – Sebő Együttes koncertezett. A szabadtéri oltárnál tartott pünkösdi szentmisén Salamon József plébános azt mondta: Nagy öröm ennyi emberrel együtt ünnepelni, lélekben egynek lenni. Beszédében a gyimesiek jeles példaképeire, Márton Áron püspökre, a madéfalvi veszedelem menekültjeit segítő Zöld Péter plébánosra és a templomépíttető Dani Gergely plébánosra emlékezett. Az ünnepség végén a zarándokvonatok Gábor Áron és a Mátyás király emlékére díszített mozdonyai az ezer éves határra vonultak fel, Magyarország egykor legkeletibb vasúti őrházához, amely hét éve vasúti múzeumnak ad otthont. hirado.hu. Erdély.ma lapozás: 1-30 | 31-38
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
